Most éppen nagyon jó kedvem van, fogalmam sincs, hogy miért, szerintem leginkább amiatt, hogy rövidujjúban és rövidnadrágban ücsörgök, minden ablak és ajtó nyitva van, és egyáltalán nem fázok, mellettem pedig ezeknek a trópusi gyümölcsös ikeás gyertyáknak nagyon jó illatuk van, és most ettem csokit és most ittam narancslét.
Ma az iskolában roppantul felidegesített az angoltanár, ugyanis egyáltalán nem figyeltem oda az óráján, hanem egy Tacskóban olvastam a legfrissebb rohadt ételeknek az árait, és a csokoládébevonóból készített ínycsiklandozó-hányhatnék húsvétinyuszikat, amikor is megkérdezte, hogy mivel egészíteném ki a mondatot. Én pedig rávágtam, hogy during, noha a felszerelésem a táskámban volt.
- During.
- Nem. A hetes.
(mintha előttem lenne a könyv) - Szerintem az during. (lapozok egyet a tesco-újságban)
- Nem, Natália, ti mit írtatok ide?
- For.
- Igen, nagyon jó. (odajön mellém, elkezd vigyorogni) Regina, Natália ezt jobban tudta, mint te. (de mint egy óvodás, nyenyenyee)
- És?
- Semmi.
- Nem tudhatja jobban, vagy mi?
- De, csak gondoltam, hogy ez nem okoz neked problémát.
...
Jó. Ezután kezeimen remegés lett úrrá, arcomon rángás, és igencsak vissza kellett fognom magam, hogy ne ordítsak rá: valószínűleg nem okozna gondot, ha normális angolórák lennének az iskolában, ahol le vagyok kötve és rá vagyok kényszerítva, hogy odafigyeljek, és nem három órája ugyanazon az egy feladaton lovagolnánk, amiben is a mondatokba a duringot, a fort vagy a while-t kell beírni. Nekem az a feladat egy hete készen van, és amikor leellenőrizte, mondta is, hogy hibátlan, szóval nem tudom, minek kell folyamatosan felszólítani, miután látja, hogy nincs nyitva a könyvem, nem érdekel, és az osztályból egyedül én tudok megszólalni angolul. Nem is idegesítem magam tovább ezen. Nem az én hibám, hogy valakinek egyáltalán nincsen tekintélye csak azért, mert ő az, aki nem képes megadni a tiszteletet. Egyikünk sem fordult úgy felé, hogy ez most mekkora köcsög, de fél év alatt ügyesen sikerült elérnie, hogy senki ne akarjon bemenni az órájára, és az is halálra unja magát, aki egyáltalán nem tud angolul, ráadásul nem csak a diákok, hanem az összes tanár is hülyének nézi, meg idegbetegnek. Az is. Anya megmondta az írásából, hogy idegbajos, meg hogy többet akar mutatni magából, mint ami.
- Szebi, szólj már rá a Regire.
- Miért?
- Meglátta Petit, és most keménynek érzi magát.
- Idén lesz nektek kompetenciamérés.
- Az mi a szar?
- Hát az OKÉV.
- Ja, én azt nem írom meg.
- Azt mindenki megírja.
- De én nem.
- Impotenciamérés.
- Én egyszer ráírtam.
- Én is.
- Beteg vagy.
- Mondták már.
Soha nem vagyok olyan idegesítő, hogy olyan dolgokat írok a blogomba, amiket senki sem ért. De ebben legalább hasonlítok egy kripliaranyhalra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése