2011. április 11., hétfő

"you can always touch it you can touch it whenever you want to touch it"

Képzelje csak el mindenki, hogy rájöttem valamire. Méghozzá arra, hogy úgy tűnik, mióta van nekem Szebi, mindenfélét újra kell értelmeznem, mármint most könyvekre meg filmekre gondolok, amiket olvastam vagy láttam. Például tegnap éjszaka azt a részt néztem a Tudorokból, amikor Henrik azt mondja Annának, hogy a franciák lemondtak a jegyességről, és senki nem fogja elvenni Elizabethet, mert mindenki úgy gondolja, hogy a lányuk fattyú, és Anna nem királynő. Előtte meg az volt, hogy Anna megkérdezte, hogy hány szeretője van, merthogy Henrik mondta neki régen, hogy az őszinteség a szerelem alapja. És erre Henrik azt válaszolta, hogy íme az igazság, hunyd be a szemed és tűrj, ahogy a nálad jobbak is tették előtted. Szóval ezek miatt akkor is rosszul éreztem magam, amikor először meg másodszor néztem a második évadot (most nézem harmadszorra), ugye azért, mert minden filmben és sorozatban utálom, amikor elromlanak az addig harmonikus dolgok, és szurkolok, ahányszor csak újranézem, hogy most másképp alakuljon a film vagy a könyv, mint eddig. Most viszont szabályosan kiborultam. Elkezdett remegni a szám, meg hevesen dobogni a szívem, hogy ez milyen igazságtalan, és hogy én mit éreznék Anna helyében, merthogy igaz, hogy mindenkit letaszított és nyomorba döntött, de másképp nem lehetett volna naggyá, és a családja is megkövetelte tőle, hogy ő viselkedjen. Meg eleinte nem volt szerelmes Henrikbe, de mire H. kiábrándult belőle, addigra A. pont beleszeretett. Úgyhogy legszívesebben kikapcsoltam volna a DVD lejátszót, de ha így cselekedtem volna, akkor szerintem néhány perc múlva megint dühöngve üzembe hoztam volna az egészet. :D És amíg nem volt Szebi, addig egyáltalán nem bírtam így beleélni magam az ilyen szerelmi jelenetekbe, sőt, egyáltalán nem is kötöttek le. (Jó, mondjuk a tudorok nem a csöpögős szerelmi jelenetekről szól, meg azokat a nagyon nyálasakat még most sem bírom, de nem vagyok képes másképp kifejezni magam, vagy jobban elmagyarázni.)
Egyébként mindezt valamiféle belső gondolatfolyondárnak akartam megtartani magamban, de fogalmam sem volt, hogy mit írjak, tehát ez lett. Köszönöm a figyelmet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése