Nagyon-nagyon szép őszi cipőt kaptam az anyukámtól, a hétvégém pedig fantasztikusan telt, azt leszámítva, hogy mivel múlt hétvégén is találkoztam Noncsiékkal, meg azelőtt is, most borzalmas hiány vett rajtam erőt. Illetve nem most, hanem ma egész nap, mert reggel úgy ébredtem, mint amilyen jó érzéssel szoktam, amikor megyünk Nógrádra, aztán rájöttem, hogy nem megyünk, és akkor nagyon elkezdtek hiányozni. :) Jövőhétvégén macskakiállítás lesz a Lurdyban, ahova ellátogatunk majd anyával és Szebivel, ez meg most nem igazán vágott ide.
Valamelyik nap azonban el kéne postáznom végre a röntgenfelvételeimet.
Ja, és előkerestem ezt a kis mamuszomat, ami teljesen úgy néz ki, mint egy hótaposó, csak bentre való, és nagyon élvezkedem efelett a melegség felett, ami körülöleli a lábaimat.
Holnap zumba, aztán pedig kedden Laura, aki szintén hiányzik már.
Ez a bejegyzés, mivel semmi mondanivalóm nem volt, csak annyi, hogy most éppen nagyon boldog vagyok, kellőképpen idillire és idegesítőre sikerült.
Muszáj azonnal Nógrádos aranyköpéseket olvasnom! Még akkor is, ha kívülről tudom mindet.
Ne is tagadd tovább, hogy valójában egy nagymama vagy.
VálaszTörlés