Istenem, mi a szar ez? Még jó, hogy nem mondtam anyának, hogy vegye meg nekem a Candide-ot, mert biztos, hogyha most kiolvasnám, soha többet nem nyúlnék hozzá, úgyhogy igazán büszke vagyok magamra, hogy most a neten kezdtem el olvasni. Kábé 1 órával ezelőtt álltam neki, most tartok a 15. fejezetnél, és a maradék 15-öt holnap fogom elolvasni. Jaj, nem bírom tovább. Hogy ez milyen szörnyű! És miért vannak minden egyes fejezetben egy másik országban, és miért ír le mindig egy újabb és újabb történetet egy sor? Most olvastam el egyszerre a könyv felét, és arra ugyan emlékszem, hogy mi az eleje, de arra, ami egy fejezettel ezelőtt történt, már nem. Hogy fogok én ebből dogát írni? A Tartuffe legalább egyszerű volt, mert azt el sem olvastam, csak megkértem Vikit, hogy mondja el, miről szól, és írtam belőle egy négyest. De most ez?! Hiába csinálok bármit is, mert úgysem tudom megjegyezni. De mi ez a könyv? Akkor legalább rímelne, hogy könnyebb legyen olvasni, ha valaki ekkora őrültségre adja a fejét. Most komolyan, kit érdekel? Annyira irritáló és értelmetlen és összefüggéstelen és olyan, mintha egy őrült hülye idióta találta volna ki, hogy nem is értem, hogyan eshetett meg, hogy valaki ezt valamikor önszántából a kezébe vette. És miért lett belőle kötelező olvasmány? Valóban nagy okulásomra szolgál, hogy átrághatom rajta magam szörnyű megfogalmazásban, hogy kit hogyan és hol gyaláztak vagy becstelenítettek meg, hányszor, milyen körülmények között, majd pedig hogyan darabolták fel a hozzátartozóit, vagy őt magát (és még mindig él!), hány részbe, és kik.
Édes Istenem, ments meg a Pokol tüzétől! Illetve ne, de ettől a szartól mindenképpen, és az elkövetkezendó generációkat is, mert erre aztán tényleg senkinek nem lesz soha szüksége, és szerintem nem is érdekel egy épeszű embert sem.
Egyébként komolyan nem értem, hogy az ilyen borzalmakat miért kell mindenkinek életében egyszer elolvasnia.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése