2010. december 23., csütörtök

i hate all the mistakes i made

Most jöttem haza Miklósról, és hihetetlen, de sikerült ma eddig mindent megcsinálnom, amit terveztem. Reggel, amint felkeltem, kitakarítottam a szobám és a hörcsögöket, Szebinek kiadtam, hogy mosogassa el azt a borzalmas mennyiségű edényt, ami ez alatt a két nap alatt felgyülemlett (egyébként legmélyebb tiszteletem, amiért mindig mindent egy szó nélkül elmosogat, mert én három tányér után hangosan sóhajtozni és látványosan szenvedni kezdek, majd körülbelül tízszer elmondom, hogy "már most csuromvizes a ruhám!". ami is ribanc magatartásra utal, de akkor is nagyon unom a mosogatást, ugyanúgy, mint a hólapátolást-és söprést, amit Szebi szintén azzal a hatalmas jókedvvel csinál), majd pedig raktam apáéknak sütit, amit tegnap csináltam Marcsi segedelmével, és elmentünk Miklósra, hogy ott folytassuk a takarítást. Nagyon sok mindent szép tisztára megcsináltunk, én mindenhol fölporszívóztam, Szebi meg mindenhol felmosott, az üvegzuhanyzót pedig, ami a lakrészemben van, közösen mostuk le (a múltkor egyébként szintén együtt csináltuk, csak sörrel, mert Mihaela beletette a Clines flakonba a sört, amit a virágokra szokott fújni). Utána megjöttek Miklósra a 150 éves fotelek Törökországból felújítva, és nagyon gyönyörűek és nagyon antikak, és nekem már az egész lakrészem készen van és nagyon tetszik, és igazán meg vagyok elégedve, csak azt nem tudom, hogy a bordó bársonybevonatú ágy lila lábával hogyan fogok megbarátközni, de szerintem sehogy. :) Na mindegy, az a lényeg, hogy nagyon örülök a miklósi szobámnak, meg úgy az egésznek, nagyon szép. Most pedig hajat mostam, és folytatom azzal, így háromnegyed kilenckor, hogy becsomagolom az ajándékokat, akiknek még nem vettem semmit, azoknak pedig legendás ügyességemmel készítek valamit. (Nem, szerintem írni fogok, mert úgy érzem, hogy körülbelül az az egyetlen dolog a világon, amit valamennyire jól tudok művelni.)
Ja, és persze hallgatni a fogom ezt: Bojtorján - Karácsonyi album, mert ez az egyetlen ünnepi CD, amit el tudok viselni, sőt, nagyon szeretem is.
(Nevezhetjük azt női megérzésnek, hogy tudtam, hogy megint 23-án fog az egész gyönyörű hó latyakká olvadni, pont, mint tavaly?)
Boldog ünnepeket, ismét.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése