Most éppen masszívan azon vagyok, hogy beleszeressek Lady Sovereignbe. De komolyan. És milyen érdekes, hogy mindenki imádja. Néztem vele interjúkat (na mondjuk azért az ő beszédét tényleg nehezen lehet érteni), és nagyon jól esett olvasnom a kommentárokat, meg azt, hogy mindenki hasonló véleményen van, mint én. Ezt most nem tudom, miért írom, igazából teljesen fölösleges, csak nincs kedvem elmenni fürdeni, és hányingerem van, mert rengeteget ettem.
Hétvégén meg lesz tartva a szülinapom apáéknál, és már nagyon várom, de miért jön ilyen forróság a hátamra meg a nyakamra, mintha mögöttem lenne a radiátor?
És ma tök jó napom volt, meg a suliban is jó volt, sőt, még az angolt is élveztem, amennyire lehet, utána meg a buszozás nagyon vicces volt Rékával.
Ja, Zita ma kijelentette, hogy tudjuk-e, hogy ő hol volt, és hogy ő zumbatáncon volt (jézusom, tényleg mindjárt idehányok), mire én felordítottam, hogy én is. És ma kérdeztem Rékát, hogy ő is akar-e járni, és mondta, hogy hát persze, és hogy ez a hét legjobb híre.
Egyébként: állunk a Borároson, ahol nincs zebra, és körülbelül négy útszakaszon kell átvágni.
Néni: odaáll mellém, és elkezd magyarázni.
Én: először nem is veszem észre, hogy nekem magyaráz, majd: - Tessék?
N: - Nekem nem mondták, hogy itt nincs zebra.
Én: - Hát itt nincs, itt futni kell.
Réka: röhögőgörcsöt kap.
N: - Akkor jönnék magukkal, ha szabad.
Én: - Persze.
N: - Majd szól, amikor mehetek, kedveském?
Én: - Igen, majd amikor mondom, akkor tessék futni.
R: röhög.
N: - Már futhatok? (lelép a járdáról, és kábé kétszázzal zúg felé a kocsi)
Én: - NEM! (visszarángatom a járdára) Tessék már vigyázni, elüti a nénit az autó.
Kocsik: elfogynak.
Én: - Na most tessék futni.
N: - Most? Most már futhatok?
R: összeszarja magát a röhögéstől.
Én: - Igen, tessék jönni.
Átérünk egy másik járdára.
N: - Jaj, még itt sincs zebra?
Én: - Nincs.
N: - Hát én itt nem tudok átmenni.
Én: - Mi is elég nehezen szoktunk tudni.
N: - Most futhatok?
Én: - Nem. Na, most tessék jönni gyorsan.
N: ottmarad.
Én. - Lehet jönni!
N: - Ja? Futhatok?
? De nem látja, hogy mikor jön kocsi meg mikor nem?
Én: - Igen.
(amúgy a fuáts annyiból állt, hogy pipiskedve ment nagyon lassan)
Én: - Na itt már van zebra, itt már át tud jönni egyedül, ugye?
N: - Most lehet menni?
Én. - Igen, most zöld a lámpa.
N: - Jó. (áll egy helyben)
R, Én: átérünk.
N: ott áll.
Én: - Tessék jönni, mert mindjárt piros lesz a lámpa.
N: - Jó, majd megyek. (megvárja, amíg piros lesz, és továbbra is ott áll)
R: megfullad, majd amikor magához tér. - Na gyere, picim, mert el fogunk késni.
Én: aggódva hátranézek. - Jó, de nem tudom, hogyha meghal a néni, akkor felelős vagyok-e érte.
Én: - Fogadjunk, hogy mikor legközelebb jövünk angolra, még akkor is ott fog állni.
Még egyébként mindezek előtt.
Megyünk fel a másodikra.
Én: ötödször nyomom be a lift ajtaját, hogy meginduljon.
R: tartja, hátha úgy megy.
Én: teljes erőből belerúgok egyet.
Lift: megindul felfelé.
R, én: visítunk és egymásba kapaszkodunk.
Én: kilépek a liftből, körülnézek az emeleten. - RÉKA, FUTHATOK MÁR?!
Én: elkezdek röhögni.
Daniel: - What is it?
Én: - Nothing, just after I helped to Réka to take a piss in the McDonalds, we came to here, and I had to help to an old woman to come across the road.
D: - Was it difficult?
Én: - No, but she asked me if she can come with us, and I said yes but you have to run then.
D: - Aha. (de amikor azt mondja, hogy aha, akkor miért kell mindig olyan fejet vágnia, hogy kidugja a nyelvét és a fogát és átharapja a nyelvét és az állához préseli, hogyha ránézek, röhögőgörcsöt kapok?!)
Én: - And she asked me every minute: can i run now? Can i run now?
R: - HAHAHAHA!
Én: - I said no! Because she was standing in the middle of the road, and the cars were coming fast, so I got her arm and took her back to the pavement.
D: - So today is your Maria Teresia day.
Én: - Almost.
Angol után felszállunk a 23-as buszra.
Réka: - Na, itt a zebra. Biztos itt a néni. Kiordíthatunk neki az ablakon, hogy most már lehet futni.
Én. - Ja, aztán elüti a busz, és egész életemben lelkiismeret furdalásom lesz, és a szelleme kísérteni fog, amíg nem egyesülünk a halálban.
R: kitöri a nyakam. - Elnézést, picim.
Én. lehajtom a fejem. - Mit szeretnél?
R: - Nézem, hogy itt szállsz-e le. Igen. Nem. Várjál. Nem vágom. A következő.
Én: - Ez valami furcsa nevű utca volt most.
R: - Igen, a következő.
(amúgy tudni kell, hogy körülbelül egy szinten vagyunk tájékozódóképesség-ügyben, csak Rékának van egy év előnye, mert ő tavaly kezdett el közlekedni, én meg két hónapja. mármint egyedül.)
R: - Én utálom a BKV-t.
Én: - Bíkéjví.
R: - BÍKÉJVÍ, JA! Höhö.
Ez csak azért volt annyira vicces, mert Daniel úgy mondta, hogy bíkéjví.
Na. Most pedig fogalmam sincs, milyen vicceseket akartam még írni. Ja! A mekiben (ezért mondtam, hogy segítettem Rékának pisilni a mekiben) ez történt:
Én: - Na lassan mehetünk is.
R: - Jó, csak elmegyek vécére, mert mindjárt behugyozok. Vigyázol a cuccomra?
Én: - Menjél.
R: - Ó, basszameg, otthagytam a blokkomat a tálcán.
Én: - Hát ott a takarítónéni, mutasd meg neki, hogy fogyasztották egy teát, aztán csak beenged valami kóddal.
R: - Nem, inkább kérni kéne valakitől egy blokkot.
Én: - Hát akkor kérjél.
R: háromszor körbejárja a mekit, majd kétségbeesetten visszajön az asztalhoz. - Nem kérsz nekem?
Én: - Jaj, picim. (odafordulok a mellettem ülő úrhoz, aki kábé 70 éves, de én azt hittem, hogy 30 lehet, mert a szemem sarkából csak a baseball sapkáját láttam, így aztán elég közönségesen vagy közvetlenül vagy mindkettő szólítottam le) Bocsi, nem tudná...ááának adni egy blokkot, mert a barátnőm nem tud elmenni vécére. Otthagyta a blokkját a tálcán.
Ember: 10 percig bámul rám, de úgy, hogy azt hittem, hogy nem tud magyarul. - Mit hagyott ott?
Én: - Hát a blokkját.
R: - A tálcán.
Egy nő: Réka felé nyújtja a blokkját.
R: elsomfordál a vécé a irányába.
Köszönjük. Jó éjt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése