Ez történt:
Én: Laura MSN képét nézem, amin a hajunkat túrkáljuk. - Fúj, de nagyon kurvás ez má', tedd ki azt, amin aranyos vagyok.
L: - DE AZON MEG ÉN VAGYOK RONDA!
Én: - NEM BAJ, NEM ÉRDEKEL!
L: - DE EZ MÉGIS CSAK A...te géped.
Én: mutatok neki egy macskát, amit rajzoltam. - Nézd, CICAAA!
L: - Idegbeteg vagy.
Én: - Tudom.
L: rámutat Bodzára. - Ott is van egy állat.
Anya: - Ja, te még nem is láttad.
L: - Nem. Még nem ismerem.
Én: - DE! Már láttad nyáron.
L: - De akkor negyed ekkora volt.
Én: - És akkor nem is számít?
L: - NEM!
L: zenét hallgat a nagy fülesemmel. - Úgysem hallom, amit mondaaasz! Szitkozódhatsz. Mondj rám mindent! Szitkozódj! Bele a szemembe!
Cartman: fél órája Kyle ablakában. - Jobb pasi vagyok, mint te!
L: - Te biztos, hogy a Cartman lennél.
Én: - Én a Cartman vagyok.
De ebben az volt a legjobb, hogy teljesen egyszerre mondtuk.
Én: megnyomom L. szemét. - Fú, de kemény a szemed!
L: - Mé', milyen legyen?
Én. - Hát, eddig akinek megnyomtam a szemét, annaki mind puha volt, pedig már próbáltam a Nórának, a Natinak, a Szebinek...
L: megnyomja a szemem. - Fúj.
kábé 5 perce bámuljuk egymást.
Én: - Jobb pasi vagyok, mint te!
L: kameráz.
Én: - ÁÁÁÁAAAUUÚÚ!
L: - Már leállítottam.
Én: - És?
L: - És akkor nem kell ilyen attraktív dolgokat csinálnod. Nem kell hívnod a hímeket, hogy pározzanak veled, vagy mit csináljanak.
ÍÍÍíímádom, hogy átvette tőlem az attraktivat, mert én körülbelül 2 hónapja mondom azt mindenre, ami csak egy kicsit is attraktív.
L: - Ne a mellemet fotózd, légy szíves!... Légy szíves!
Én: - De én a fejedet fotóztam.
L: - Peeersze.
Én: - Tényleg! Nézd, itt van.
L: - ÚRISTEN, inkább a mellemet fotózd.
L: nézegeti valakinek a képeit, és a nyaka redőire irányítja az egeret. - KOPOLTYÚ!
Én: - De ez mér' ekkora szám?! Olyan mindenkinek van, nem?
L: - Nem, van akinek...
Én: - Nekem van?
L: - ... ilyen hülyén...
Én: - NEKEM VAN?!
L: suttogva. - De tudod, kinek van még olyan nagyon vicces? ... (mintha valami hatalmas titkot árulna el egy illetéktelennek, beírja Bonnie Wright nevét a keresőbe, és továbbra is suttogva) Ennek.
L: kábé fél óra keresgélés után. - Sehol se látszik, de nagyon nagy kopoltyúja van.
Én: megint a szemét nyomkodom, csak most egy tollal.
L: - Ne szedd ki a testrészemet, légy szíves. Tedd vissza. Fúj.
Én: - Levágom a szempilláidat ollóval.
L: - De próbáljuk már ki, én kíváncsi vagyok!
Én: - De az nem nő vissza, és akkor nagyon csúnya leszel.
L: - Nem?
Én: - DEHOGYIS!
L: - Olyan szép szempillám van, bebiztosítom három millióra, aztán levágatom veled. Megmondom, hogy egy beszámíthatatlan őrült levágta, és akkor fizetnek nekem három milliót.
Én: - Ki mondta, hogy rám nézhetsz?
L: - Nem is néztem rád, te majom.
Én: - Ki mondta, hogy rám teheted a lábad?
L: - Nem baj egyébként, hogy a te lábad van rajtam.
Én: összetintázom a kezét.
L: - Ne, mer' ezeket soha nem mosom le magamról! Ez három napja van a kezemen.
Én: - Hát akkor talán meg kéne fürdeni!
L: szagolgatja magát.
Én: - Büdös vagy?
L: - Nem, nagyon jó illatom van. Meg akarom dugni magamat.
L: magához veszi a csokit, és a szájába töm egyet, majd lenyeli, kivesz még egyet, és megkérdezi: - Fúj, nagyon büdös ez a csoki, ugye?
L: megpróbálja felvenni a pulcsimat. - Nem fér bele a fejem.
Én: - Hát akkor nagy. Az enyém belefér.
L: - És akkor mi, felülről mászol bele, vagy mi?
Én: - Mondom, hogy az enyém belefér.
L: - Ja?... Pedig a tied nagyobb.
Én: - Nem, a te fejed nagyobb!
L: - Nekem a hajam nagy.
Én. - Én is ezt mondanám.
L: - Seggemet vakargatom egyébként. (felém fordítja a seggét) Nézd. Így.
(És még nekem vannak ferde hajlamaim, igaz, anya és Laura?)
L: - De ezek a fiúk amúgy minden hülyeségükkel azt sugallják... mármint most nem a Szebire gondolok, hanem azokra a fiúkra, akik tudod, fiúk, és így vannak.
? :D
L: kábé tíz perce tartja magát a karjaival.
Én: kérdőn ránézek.
L: magától értetődően. - Fóka vagyok.
valami volt az ágyam lépcsőjével.
L: - Hát akkor ezt be fogjuk vezetni. Akkor ráköltözök, és nem fogod tudni használni.
Én: - És mit csinálsz rajta?
L: - Hát ott fogok élni.
L: elmeséli a Dunával kapcsolatos álmát.
Én: - De mi ez a sok Duna, nem pisiltél be véletlenül?
L: elkezd röhögni, majd teljesen komolyan benéz a takaró alá. - Nem, nem hugyoztam be.
L: - Tudtad, hogy én vagyok a Szebinek a szeretője?
Én: - Sejtettem.
L: - Már mondta?
Én: - Nem, te mondtad már nagyon sokszor.
L: - Ja? ... Akkor ez egy nagyon kínos helyzet.
L: telefonba Vikinek. - AZÉRT NE KÜLDD EL, MERT EGY SMS 30 FORINT, ÉS ÉN ÚGYSEM FOGOK VELE FOGLALKOZNI.
L: - Jézusom, mi ez? Mit fotózgattad a melleimet? Úristen, mik ezek a képek?
L: lefekszik.
Én: röhögök.
L: - Mi van?
Én: - Odatettem a telefonod, hogy ráfeküdj,.
L: - Ahhahaaa. Mindjárt alád teszek egy atombombát, hogy ráfeküdj.
L: - 722 kép fér már csak rá. Az tudod, milyen kevés?! Az 722 kép.
Én: - Lefotózom a fenekedet.
L: - Ne! Csak a seggemet ne, gumicukorból vannak.
Laura két ízben is egy tehénhez hasonlította magát.
L: - Jaj, hogy csilingelek itt össze-vissza, mint egy tehén. (leveszi a karkötőit)
L: - Ilyen apró seggem van? Mint egy tehén.
L: - De ne ilyen közelről! Csinálj rólam képet itt a grandkanyonnál.
kimutat az ablakon.
Én: - Ez most mi volt?
L: - Hát itt a grandkanyon.
Én: - A NOVEMBER AZ NEM ŐSZ!
L: - Hanem?
Én: - HANEM NYÁR!
Én: - Nincs is webcamerám.
L: - Tényleg, hol van?
Én: - AZ, HOGY SZAR.
? :D Mindig értelmes vagyok. Azt hittem, azt fogja kérdezni, hogy tényleg, mi van vele.
L: - Megnézem az IKEÁban, hogy lehet-e kapni olyan párnát. (valamit magyaráz) Az dísz vagy világítás?
Én: - A párna?
L: - Nem, az égősor!
L: az IKEA honlapját nézegeti. - De most mért nem mutatja meg nekünk, hogy szép, felesleges dolgok olcsón? Én azt akarom.
L: - Szegény ezt nem fogja érteni. Küldeni fog egy kérdőjelet, és azt utálom.
Én: - Akkor én is küldök egyet neki.
L: - Most viszont kimarta itt a hallójáratomat, vagy mit, nyelőcsövemet, légcsövemet.
Én: - Mi?
L: - A körömlakk.
L: - Tudod, mit akarok? Nem, és nem is mondom meg!
Én: - Mit akart a Viki?
L: - Hogy mi lesz hónap. HÓNAP!
Én: - Na, most kicsúszott.
L: - Mi?
Én: - A parasztság.
L: - Nem vagyok paraszt!
Én: - Én igen!
Én: - Nagyon kényelmetlen a táskád.
L: - Te most azon ülsz?
Én: - Hát mondtam, hogy rá fogok ülni.
L: - NEEE! (10 percig bámuljuk egymást) Te nagyon fogyatékos vagy!
L: - Hát én nem tudom, te miért születtél ilyen kis... (szünet)
Én: - Mit akartál mondani, milyennek születtem?
L: - Hogy a kis kezeid meg lábaid nem úgy vannak, ahogy kéne.
L: - Dettinek már belenőtt a fülébe. Mint nekem.
Én: - Miért?
L: - Mert ő mindig hallgatja. Ő már halláskárosult. Te még nem vagy az.
Én: - Én süket vagyok.
L: - De te eredendően vagy süket, nem zenehallgatástól.
Köszönjük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése