egy lány ipoddal ül a padon

Nagyon ííímádom a nagy fülesemet, és most, hogy Magashegyit hallgattam rajta, megint két hétig az fog járni a fejemben, hogy "a szív a szív made in china", de nem bánom. Most megfogok mindjárt egy füzetet, azt, amibe még karácsony előtt írogattam, hogy milyen zenék lesznek az ipodomon, és beleírok egy csomó újat, hogy Szebinek legyen munkája, mert én képtelen vagyok megjegyezni, hogy mi a szar van, illetve nem lennék rá képtelen, hanem odafigyelni vagyok az, mert amikor Laura elmagyarázta, akkor is néha bólintottam egyet, de azért általában félrenézegettem, vagy a gyertyát baszkuráltam, úgyhogy azt hiszem meg is unta, és nem magyarázta tovább, vagy mégis? Végigmondta vajon? Na mindegy, nem emlékszem, mert nem tudok odafigyelni, és egy rohadt köcsög vagyok.
Remélem, holnap az összes órám elmarad, mert nincs Mogyorósi. Elvileg hét közben az iskolán kívül nem találkozom Szebivel, de ma kivételes eset volt, és ma ötig náluk voltam, mert hétvégén csak egyet aludt itt, és nem kettőt és egész vasárnap nem láttam, ami szörnyűség, és ezért anya megértő volt, és azt mondta, hogy ma ott lehetek.
Úúú, olyan csodálatos szép üvegű parfümöt láttam ma döglesszben! True Religion, és a doboza is roppant gyönyörűséges, de maga az üveg az valami fantasztikus, és az illata is nagyon jó volt, annak ellenére, hogy amelyiknek szép az üvege, annak a szaga mindig bitang pusztulatosan fostos, olyannyira, hogy szanaszéjjel dögönyöződöm tőle
(Réka: vacognak a fogai.
Én: - Picim? Mintha egy kissé fáznál.
R: - Igen, picim, és amikor már annyira fázom, hogy szanaszéjjel dögönyöződöm tőle, akkor így szoktam járni. (bemutatja) És mindig körberöhögnek.)
, és ezért igazán örültem, hogy ennek még az illata is ennyire különösen jó. Úgyhogy fel is szólítottam Szebit, hogy én ilyet akarok(!!!), de nem az FM-ből, hanem nekem ilyen üveg kell, most utánanéztem, és 21900 Ft 100 ml, de kinek kell annyi? Hát nekem csak a fele kell. Csak attól félek, hogy az valami csúnya üvegben van. Na mindegy, ha lesz is valaha ilyen parfümöm, akkor csak jövő decemberben, mivel Szebi olyan értékben vásárolt most karácsonyra ajándékokat nekem, hogy megtiltottam neki, hogy bármit is vegyen a legjözelebbi karácsonyig. Magamnak pedig soha-soha nem veszek parfümöt, mert az nem az én dolgom, hanem azt a férfi hódolóim vegyenek nekem, úgyhogy apát is fel fogom szólítani rá. :D Csöppet sem vagyok zsarnok, és miért írok úgy, mint egy elkényesztetett idióta ribanc? Mert az vagyok? Akkor jó.
Most a Hívj be!-t olvasom, de már egy hete rosszakat álmodok tőle, illetve nem történik benne semmi ijesztő vagy ilyesmi, csak végig olyan nyomasztó az egész. Laurának is mondtam, hogy a könyvvel ugye az van, hogy nyálcsorgatva várod, hogy mikor jön már a következő szörnyűség, és amikor bekövetkezik, akkor meg is könnyebbülsz, hogy végre megtörtént, de közben azért égnek is áll a hajad, mert milyen idegbeteg őrültnek jut eszébe ilyesmit leírni? Valószínűleg olyan lelkületű és felfogású lehet az író, mint én, és szerintem én is tudnék ilyen borzalmas dolgokat kitalálni, csak lehet, hogy nem merek kibontakozni, mert félek, hogy mit szólna hozzá mindenki. Ez persze nem tudatos, mert amikor írok, olyankor leszarom mások véleményét, és csak az számít, ami éppen kifolyik az ujjaimból, de lehet, hogy a tudalattim nem mer mindent kiengedni, mert magamat is megrémiszteném vele. Na mindegy, tegnap, amikor kábé 50 oldalnyi olvasás után majdnem leragadt a szemem (de azért éber voltam, nehogy Eli felmásszon az ágyamba), az orromig húztam a takarót, illetve nem, hanem inkább csak az orrom meg a szemem volt kint, hogy ne fulladjak meg, de a szememet és az arcomat, meg persze a fülemet eltakartam, hogy nehogy meghalljam Hakan lépteit a pincében, vagy nehogy meglássam az eltorzult körvonalait. Szeretem, hogy soha nem szaratom be magam. Lellével közöltem is, hogy én szeretem, ha egy könyv ilyen mély benyomást gyakorol rám, akkor is, ha ezt rémálmok kísérik, meg azt is szeretem, amikor egy olyan könyvet olvasok végig, amit más már letett volna félelmében vagy irtózatában, és nem azért, mert nem gondolja jó könyvnek, hanem azért, mert már nem bírja gyomorral. De persze lehet, hogy aki nem bírja ennyire filmszerűen elképzelni, mint én, arra nem is tesz ekkora hatást, mert ugye nem tudja olyan jól elképzelni, nem látja maga előtt, és akkor nem is retteg, vagy nem is érzi úgy, mintha ő is ott lenne, és nem rezzen össze olvasás közben, amikor össze kell rezzeni, mert szinte hallod, hogy mi történik. Jaj, ez olyan jó. És annyira kevés könyvnél fordul elő. Van, amelyiket élvezetesebb olvasni, mint mondjuk ezt, de nem tudod beleélni magad annyira, mint ebbe.
Na köszönöm a figyelmet, egyelőre ennyi volt az ömlengésem, majd ha kiolvastam, újra jelentkezem valami építő kritikával. Most pedig kimegyek egy üveg vízért, és még pisilni is fogok. Háhá.