Szeretem, amikor Ilonka mama és Szebi kommunikálnak egymással.
Ilonka mama: - El kellett volna mennünk venni vizet.
Ő: - Kicsoda?
I:- Hát te, Regina meg én.
Ő: - Hát majd holnap hoznak a munkások.
I: - Miért, holnap honnan hozol?
Ő: - Miért, holnap nem jönnek?
I: - Úgy utálom, hogy mindent ilyen modernre megcsinálnak. Most minden pofázik, beszél, beugat nekem, nem lehet egyszerűen bekapcsolni a tévét vagy a rádiót, hogy menjen, hanem bekapcsolom, akkor vársz, jó, akkor beköszön, sony tévé, csirürű, csilingel, énekel, zenél, pofázik, hagyjál engem békén, nem akarok veled diskurálni. Millióegy villogó-csillogó szarok vannak, az alapfunkcióját meg olyan szinten legyengíti, hogy a tévé már mindent tud, csak éppen nem megy. Mondtam is Kornélnak, hogyha elmegy a Tescóba, hozzon nekem egy ekkora kicsi rádiót, ne fényképezzen, ne világítson, ne ébresztőórázzon, legyen rajta egy gomb, azt megnyomom és akkor menjen. Na. Azt' viszontlátásra.
I: - De most gyere ide, Szebikém. Nézd meg. Ez most mire kell, ez a sok szar ketyere? Te se tudod! Te se tudod, hogy ez mire való!
Ő: - De tudom.
I: - Dehogy tudod!Fenéket tudod.
I: - Itt van a két csúcstechnológiájú tévé, ülök csendben, nézem a sötét képernyőt. Minden faszt csinál, csak adást nem lehet nézni rajta.
ííímádom őket. És azért van tele hibával az egész, mert Szebi netbookjáról írom, most barátkozom vele, és valamiért mindig feljebb ugrik egy sorral.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése