haha.

Különben fogalmam sincs, hogyan kamatoztathatnám színészi képességeimet, mert most például felolvastam magamnak a sírnisírnisírnit, és elkezdett rázni a hideg, meg olyan formákat öltött az arcom, amiket nem is direkt csináltam. És az szokott lenni, hogyha mondjuk bármilyen zenét hallgatok, de leginkább ha valami musicalét, ami nagyon tetszett, és elkezdek rá tátogni meg táncolok hozzá csendes magányomban (senki ne nézzen hülyének), akkor csomószor van olyan, hogy annyira beleélem magam, hogy összeesek, és fogalmam sincs, hogy mennyi ideig nem kelek fel, vagy nekizuhanok valaminek, és ugyanúgy folytatom tovább, majd másnap veszem észre, hogy zúzódásokat szereztem, avagy pedig egyszerűen elkezd ömleni a könnyem és zokogok, közben pedig hangosan suttogom a szöveget. Lehet, hogy ez nem normális, de annyira szeretnék színjátszani, énekelni, táncolni, de mások előtt egyáltalán nem tudnám így beleélni magam, és ez nagyon rossz. (Meg persze az is közrejátszik, hogy olyan kapahangom van, amilyet inkább senki ne kívánjon magának, és valamiért mindig azt hiszem, hogy nagyon szépen tudok énekelni, amíg valaki rám nem szól, hogy fogjam be a pofámat.) Csomószor gondolok arra, hogy fel kéne vennem videóra, amikor ennyire beleélem magam, és nagyon jól érzem magam közben, és odaadni valami hozzáértő embernek, hogy nézze meg, és amikor már megnézte, utána előtte talán meg tudnék nyílni ennyire, mert tudnám, hogy látta, hogy mennyire képes vagyok belelovallni magam. Na mindegy, köszönöm, hogy mindenkivel megoszthattam a fantasztikus használhatatlan tehetségemet.