i've been sitting in the dirt (for 24 hours)

A mai igen érdekes nap volt, mert reggel ötkor arra keltem fel, hogy nagyon furcsa dolgokat álmodok, majd pedig, amikor nyelni próbálok, érzékelem, hogy ez torokfájás okán nem fog menni. Roppantul meglepődtem, mert nekem még szeptember első hete óta nem volt semmi bajom, akkor voltam három napig nagyon beteg, de mentem suliba, így most furcsa volt, mert mindig egész ősszel meg télen szarul szoktam lenni. Nos, mindegy, ittam, majd a hasamra fordultam, de akkor meg rájöttem, hogy rohadtul kell pisilnem, így visszagördültem a hátamra, hogy ne érezzem, és tudjak aludni. Sajnálatos módon ezek után csak azon járt az eszem, hogy ráülök a vécére és nagyon jólesően pisilek, de annyira, hogy a végén már összeszorított lábakkal másztam le a kis galériaágyam létráján, majd bevettem valami cukrot, amit Szebi mamájától kaptam Mikulásra, és kirobogtam a fürdőszobába. Történt pedig, hogy a cukornak olyan borzalmasan rossz íze volt, hogy a vécébe köptem és majdnem utána is hánytam, de aztán sikerült visszafognom magam. Újfent szobámba térvén másszínű papíros cukrot is megkóstoltam ( a papírok színét a sötétben úgy különböztettem meg, hogy a cukrot belenyomtam az égősorba és sikeresen megolvasztottam), ami finomnak bizonyult, így visszamásztam az ágyba. Körülbelül tíz perc múlva vissza is aludtam (a cukrot a torokfájás miatt vettem be, és el is múlt tőle), és azt álmodtam, hogy téliszünet van, és másnap december 24. Ezért amikor anya bejött felkelteni, az a szörnyű gyanú fogalmazódott meg bennem, hogy valami baj van, mert ugyan miért keltene fel anya szenteste reggelén? (ez most jó értelmes volt) Na mindegy, valahogy mégiscsak sikerült elhitetnem magammal - akármennyire is megrémültem -, hogy anya igazából nem is jött be a szobámba, és pompás előérzetekkel visszaaludtam. Ezután hallottam, hogy valamelyik macska bejött a szobámba, majd pedig kiment, ebből pedig arra a következtetésre jutottam, hogy az ajtóm nyitva van. Mivel a macskák nem tudnak csukott ajtón át közlekedni, kedves Micimackó. Na mindegy, szóval, ha az ajtó nyitva van, akkor valaki már bejött ma, vagyis felkeltett, és akkor mégsincs 24-e, de még téliszünet sem, hanem FEL KÉNE KELNI. Erre a gondolatra amolyan keljfeljancsi mozdulatot tettem, majd konstatáltam, hogy továbbra is fáj a torkom. Lemásztam, kivettem a rózsaszín-sötétkék kockás Abercrombie ingem a szekrényből, tíz percig kerestem egy fekete trikót (nahát, kezdek átmenni valami Klikk-szerű elbeszélésbe), jó, mindegy, rájöttem most, hogy egyáltalán nem vagyok vicces, csak a betegség zavarhatta meg parányi agyamat, szóval nem is folytatom a részletes leírást, hanem csak a lényeget mondom.
A németeseknek elmaradt a német, ezért én, abban a reményben, hogy tudok Szebivel hazamenni, megkérdeztem a franciatanárnőt, hogy lesz-e a francia. Igen, lesz. Jó. Szebi útnak indult hazafelé, én meg leültem és unottam bámultam magam elé, mire a franciatanárnő megkérdezte, hogy csináljuk-e úgy, hogy nekünk is jó legyen, ne csak a németesnek, mire mondtuk, hogy igen,és erre adott házit, majd kijelentette, hogy most akkor elmehetünk, de ha egy embernek nincs kész a leckéje, akkor mindenki egyest kap. Ezekkel a szép kilátásokkal léptem ki az iskola kapuján, majd felhívtam Szebit, hogy akkor most mi legyen, mert az eredeti terv az volt, hogy ő hazamegy és elhozza otthonról a diót meg  a mákot a nagymamámnak, amiből karácsonyra fog süteményt csinálni, majd francia után a sulinál találkozunk, elmegyünk az FM-be, megveszi, amit rendeltek tőle a családtagjaim, majd pedig elmegyünk Miklósra és kitakarítjuk a lakrészemet. Végül úgy lett, hogy elsétáltam a Keletiig, ő meg jött oda egy hetessel, amire én magam is felugrottam, és elmentünk az FM-be, aztán valóban Miklósra, de nagyon fárasztó és bonyolult oda elmenni. Kitakarítottunk nagyjából (ami teljesen felesleges volt, mert még csomó mindent fel kell fúrni, amitől ugyanakkora por lesz(...), de azért megcsináltuk, mert megígértük, és a holnapi nap már kicsit nyugodtabb lesz. Remélhetőleg.
Na megyek, meghallgatom a lovesicket, hogy helyreálljon a lelki egyensúlyom.
(Melinda terhes, Melinda terhes, és volt apáéknál 10 napot Romániában, és végig hányt! Háhá! Éljen soká!)