segítség

Miért zaklat engem a portás?
Tegnap is és ma is úgy alakult, hogy Szebinek tovább tartott az órája, mint nekem, és amíg vártam, mind a kétszer odajött hozzám, ja és ráadásul még amikor a karácsonyi vásár volt, akkor is ezt tudta mondani reggel (mert mindig ott áll az ajtóban, amikor valaki jön be): - Hol az iskolatáskád? (de ez kábé egy ilyen ötvenéves férfi idegesítő vigyorral)
Én: - Nincs ma tanítás.
P: - Tudom, de...
Aztán hálistennek nem tudott tovább idegesíteni, mert jött valami tanár, és elkezdett hozzá beszélni. Ha tudod, de..., akkor minek kell beleszólni?
Ja, volt egy ilyen is, amikor ki volt szívva a nyakam:
Megyek be szintén.
P: - MI VAN A NYAKADDAL?
Én: (mi közöd hozzá?) - Miért, van vele valami?
P: - Igen, ki van szívva!
Én: (akkor minek kérdezed, hogy mi van vele?) - Igen? Nem vettem észre.
P: magyaráz valamit, én meg elmegyek mellette és becsukom magam mögött az ajtót az orra előtt.
Tegnap ez volt:
Állok a  radiátor mellett, várom Szebit, és a portás, mintha valami világraszóló cimborák lennénk (de tényleg mindig úgy jön oda meg kezd el beszélgetni velem, mintha haverok lennénk, én meg nem tudom, hogy hova meneküljek), odaáll mellém, és valami 60as évekbeli macsópózba próbálja vágni magát (gondolom én. rádőlt a radiátorra, és keresztbevetette a lábait)
P: - Kész, ennyi volt? Mész haza?
Én: körülnézek, mintha lenne még a folyosón valaki. Ez most tényleg hozzám beszél? - Hát, majd nemsokára. (félrenézek a másik irányba)
P: - Ja, van még órád?
Én: - Tessék? (hátha békén hagy, ha úgy csinálok, mintha nem figyelnék rá. merthogy tényleg nem is figyelek.)
P: - Van még órád?
Én: - Nincs.
P: - És kire vársz?
Én:  ???? ez mi a szar? - A barátomra.
P: - Jaaa?!
eltűnik az ellenkező irányba. hát nem fogom azt mondani, hogy csak rád vártam, drága, gyönyörű portás bácsi, vagy mi van, erre számított?
Ma meg ez:
állok gyanútlanul a folyosón.
P: feltűnik a sarkon, majd elkezd rohanni felém. de annyira megijedtem, azt hittem, hogy rám ugrik, vagy valami. aztán így öt centire tőlem lefékezett. - HUUUuúúú! (összedörzsöli a kezét és nekinyomja a radiátornak)
Én: elfordulok.
P: - Mész haza?
Én: - Igen.
P: - Vagy van még órád?
Én. - NINCS! (elkezdem nyomkodni a telefonomat)
P: nézi, hogy mit csinálok.
Én: elteszem a telefonom, átmegyek a másik ablakhoz, és kinézek.
És még fél órán keresztük, amíg nem jött ki Szebi, állt, és bámult, majd amikor kijött, és elindultunk haza, akkor is ott állt, és nézett utánunk.
Nem tudom, mi baja van, mindenkivel ezt csinálja-e, vagy csak velem, unatkozik, végzi a kötelességét, tökmindegy, mit csinál, csak hagyjon abba, mert már rángógörcsöm van, ha meglátom, a menekülési kényszerről nem is beszélve.