addicted to love

Nocsak, az imént az ipodka azt tette, hogy az összes ikon vagy micsoda így rezgett rajta, mintha rázná valaki a belsejét, nagyon vicces volt, és hiába nyomtam meg bármit is, nem hozta be egyiket sem. Ráadásul ahogy megfogtam az ujjbegyemmel a listákat, keresztül-kasul húzgálhattam a képernyőn, és oda tette be, annak az ikonnak a helyére, amelyiknél elengedtem. Úgyhogy az összeset cserélgetni kezdtem, de aztán visszarendeztem, mert kétségbeestem, hogy most már soha nem nyithatom meg egyiket sem. Aztán most feldugtam töltőre, és megint normális. Nagyon kis vicces. Csak nehogy egyszer útközben jöjjön rá az ilyen tréfálkozhatnék, mert ha nem tudok zenét hallgatni, amikor éppen szükségem van rá, akkor azonnal széjjelcsapom az egészet a legközelebbi szilárd halmazállapotú kemény dolgon. (najónemmondokilyeneketmertakkorazonnaltönkrefogmennimárholnapvagymármavagymármostésaztnemszeretném)