groove slam work it back filter that baby bum that track

Mikor jön már haza a Laura és a Lelle?

Képzelje csak el mindenki, hogy már megint álmodtam. De nem egy közönséges álmot, hanem konkrétan egy könyvnek az első fejezetét. Nagyon durva volt. És ráadásul Szebinél aludtam, és arra ébredtem fel hajnali fél ötkor, hogy az anyja valamit csapkod a konyhában, és amikor visszaaludtam, akkor az álom folytatódott. Nem magától, hanem mielőtt visszaaludtam, arra gondoltam, hogy most elég hasznos lenne, ha ott folytatódna az álmom, ahol abbamaradt, és lám, sikerült is.
Szóval azt álmodtam, hogy egy osztályteremben ülök, ahol egy gyereket sem ismerek, mármint álmomban mindet ismertem, mert az osztálytársaim voltak, de életben még sosem láttam őket. És egyszer csak kinyílt az ajtó, bejött rajta egy lány, akinek olyan hosszú szőke térdig érő hullámos haja volt, mint Luna Lovegoodnak, de az arca az annyira különleges és szép volt, amilyet tényleg csak álmában lát az ember, meg akkor, amikor ír, és hiába veti a papírra vagy a képernyőre, hogy a szereplője mennyire szép és különleges arcú, csak ő maga tudja elképzelni, hogy valójában milyen. A tanárnő, aki biológiaórát tartott nekünk, nagyon meglepődött, és megkérdezte a lánytól, hogy ki ő, a lány pedig ezt válaszolta: - Szelida. (és most nagyon idegesítő, mert nem emlékszem, hogy azt mondta-e, hogy szelida, szeliga, szelika, szelina, szeliha vagy szelima. de ha ezt egyszer megírom, akkor szerintem szelima lesz, mert a szelida, az olyan, mint a szelíd, a szeliga olyan, mint a taliga, a szelina az egy létező női név, és olyat nem akarok, a szelika meg a toyota szelika xd. de igazából a szelima meg a szeliha se tetszik, mert azok meg olyan ezeregyéjszakásal. Szerintem szelida lesz, mert az tetszik mégis a legjobban, és úgyis Selidának lesz írva, mert amikor álmomban mondta, akkor is s-sel láttam magam előtt leírva a nevét, csak tényleg nem emlékszem, hogy pontosan melyiket mondta, mert szerintem utána már mindegyiknek neveztük.)
Szóval nagyon furcsa volt ez a lány, mert hiába faggatta a tanár, azt mondta, hogy neki nincs vezetékneve (ja és szeplős volt, most jutott eszembe!), és semmi más adatot nem tudott mondani magáról, csak azt, hogy Selida a neve. Napok teltek el, de azokat csak olyan homályosan érzékeltem, és a tanteremben Selida mindig előttem ült, de srégen, mert láttam a profilját, sőt néha még szemből is láttam saját magam, amint Selida mögött ülök, és bámulom őt. De egyébként nagyon jófej meg kedves volt, és a dolgozatokban mindenre tudta a választ, minden fiúnak és minden lánynak a barátnője volt, olyasmiket viszont nem tudott, hogy mi az a ceruza, és amikor megmutattuk meg elmagyaráztuk neki, gyönyörűeket rajzolt vele, utána pedig kitörte a hegyét. Mondtuk neki, hogy ki kell hegyezni, ő pedig egy radírral próbálta meg. Utána adtunk neki hegyezőt, és akkor már sikerült a mutatvány. :)
Aztán az iskolában bált rendeztünk (különben mindenki 17-18 éves volt), és az összes lány egy szobában volt báliruhákban  meg ilyenekben, rajtam egy élénkzöld ruha volt (vajon hatással vannak az álmainkra a kedvenc színeink? mert nekem a zöld az.), Selidán meg egy vajszínű, amitől még világosabb és törékenyebb és szebb lett, de emlékszem az álmomból kék és rózsaszín villanásokra, ahogy a sok színesruhás lány járkált. Aztán nem tudom, mi történt (pont itt ébredtem fel, mert a kulcstörténés kimaradt, és utána aludtam csak vissza), mert amikor megint elaludtam, akkor Selida már az erdő felé szaladt, ami az iskola közelében volt (hát ez nagyon tvájlájtos, de így volt álmomban), én meg utána és ordítottam neki, hogy Seli, Seli!, ő pedig megállt tőlem pár méterre, és megfordult. Én nem mentem közelebb hozzá, hanem szintén megálltam ott, ahol voltam, mintha attól félnék, hogy elijesztem.  És azt mondtam neki: - Nem szaladhatsz el, ha valami olyasmi történik, ami neked nem tetszik. Nem lehet minden tökéletes. Nem rohanhatsz, ha csak egy kicsit is fáj. (nem túl értelmes, de álmomban csak ennyire vagyok képes normálisan megnyilatkozni)
Ő meg ezt válaszolta: - De nekem most már minden nagyon fáj. Még erősödnöm kell.
Aztán sírva fakadt és eltűnt.
Ennyi volt.
Most még csak felsejlett előttem, hogy mi is lesz igazából Selida a könyvemben, és majd igazán utána kell néznem mindenfélének. Egyelőre nem árulok el semmit, majd csak ha egyszer elkezdem írni.
Visszhall.