Ez egy szörnyű idegesítő bejegyzés lesz.
Nem vagyok otthon, mert érettségiszünet van. Azért nem sikerült egy ideje blogolnom, mert Miklóson tartózkodtam, most pedig Szebinél vagyok. Az első említett helyszínen csak annyi történt, hogy pénteken megérkeztünk, ettünk, aztán apáék is megjöttek és megcsodáltuk azt a turmixgépet, amit vettek. Utána eltettük magunkat másnapra. Szombaton (?) fogalmam sincs, mi volt. Ja, igen, apáék egész nap azzal fenyegetőztek, hogy ők elmennek valakinek a szülinapjára este, és egész nap a kertet csináltuk, és mindent rendbehoztam a szegélynyíróval (még most is fáj a jobb karom, mert volt vagy harminc kiló, és nem izomlázam van, hanem szerintem meghúztam magam), utána pedig este valóban elmentek, Szebi és én meg monopolyztunk. Aztán vasárnap a zuhogó esőben kiástunk két gödröt a tujáknak, utána meg szarrá ázva bementünk, majd ebéd végeztével apáék folytatták a munkát, mi pedig, tekintve, hogy nem volt több ruhánk, meg olyasmi sem, ami ránk jött volna (igen, ilyen rettenetes kövérek vagyunk), ismét monopolyztunk. Megjöttek Melindáék, ami pedig semmiből nem állt, csak a málnáról beszéltek, Noémi meg hisztizett, mert nem akarta megcsinálni a leckéjét. Luca a minimaxot nézte, Ilonka mama ételt kínálgatott folyamatos jelleggel, és a cuccait pakolta, Szebi aludt, én pedig az összes lehetőség között ingadoztam és járkáltam felváltva. Este Harasztin aludtunk, ma reggel anya elvitte Hedviget az állatorvoshoz, aztán behozott minket valameddig, délután Szebinek jogsija volt, én két órát ültem egy padon könyvet olvasva, utána elmentünk az Árkádba végigszagolni s Douglast, majd vettem három pár fülbevalót, mert most tengerészcsíkos ruhakollekcióm van, meg tengerész-zsineges táskám meg hajókormányos pólóm, és most találtam egy hajókormány fülbevalót, egy csónakost és egy horgony. Beszélgettünk később Matyival egy órát, aztán most itt vagyok. Nem lehetett túl érdekfeszítő ez a leírás, de fogalmam sem volt, hogy mit írjak.
Laurától kaptam egy könyvet, az a címe, hogy Menjünk a Francba!, és mindig szarrá röhögöm rajta az agyam, nagyon jó és vicces, és már másodjára volt, hogy vártam Szebire a jogsi miatt, és mind a két alkalommal ugyanott a padon olvastam a parkban, és mindig mindenki bámul, hogy mit nevetek. Ez roppant vicces élmény.
Köszönöm a figyelmet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése