Olyasmi történt, hogy Matyinál aludtunk. És nagyon vicces volt, mert előtte elmentünk moziba, és megnéztük a Halálos iramban - Ötödik sebességet, és meglepődtem magamon, mert azt gondoltam, hogy halálra fogom unni magam, de nem így történt, hanem nagyon is élveztem, sőt, izgultam is, mert csomószor szorongattam a karfát, amikor ilyen autós üldözések voltak benne, és rájöttem, hogy lehetséges, hogy én nem is undorodom annyira az autós filmektől, csak eddig nem voltam hajlandó elmenni egyre se a moziba, és a tévében meg elég szar, mert az kicsi, akármilyen nagy is (köszönjük), és azt sem látom benne, hogy most melyik autó melyik. És szerintem ez most azért is tetszett, mert a történet sem volt szar, meg a szereplők közül sem idegesített senki, és nem csak annyi volt, hogy jaj, most akció, hanem.... na, tetszett és kész. :D Igen, elmondhatom, hogy igazán tetszett egy autós film, és hangosan jajongtam, meg basszust kiáltottam, valahányszor megjelent egy csúnya gonosz ember ott, ahol nem kellett volna megjelennie.
Aztán voltunk bowlingozni is (de előtte még Gödöllőn, mert hazavittük Pufit, aki egy nagyon szép környéken lakik), és kilenctől éjfélig ott bowlingoztunk. Ez alatt a három óra alatt végig Matyi nyert, de ettől függetlenül nagyon jó volt. Szebivel bosszúból azt az érett poént választottuk, hogy olyan neveket írtunk be neki a gépbe, mint Matyeszka, Matyuska, stb. Nekem Szebi először azt írta be, hogy Regcsike, de aztán amikor szart gurítottam, a gép mindig egy döglött csirkét mutatott, úgyhogy Regcsirke lettem.
Éjfélkor jöttünk ki, elmentünk beszerezni reggelit meg vacsorát, mert egész nap nem ettünk, úgyhogy Matyinál egy órakor még nekiálltunk mirelitpizzát csinálni, aztán háromig filmet néztünk és ettünk, én pedig sikeresen megittam egymagam egy két literes őszibaracklét. (úúúúristen, annyire tetszik ez a Boleyn Annás képeslap, amit Laurám küldött Londonból! és már igazán várom, hogy ittlegyen.)
Reggel azonban azt hittem, hogy nem fogok tudni felkelni, mert tízkor kellett volna, de én már kilenckor fent voltam.
M: - Matyuska! Azt fogják hinni, hogy valami orosz vagyok.
Én: - Hát úgyis nézel ki.
Ő: - Te jössz, ruszkikám.
Én: - Matyi. Én amint hozzád érünk, le fogok zuhanyozni.
M: - Regi. Azt csinálsz, amit akarsz.
M: - Kell egy hosszúgatya, vagy mit simogatod a lábadat?
Én: - Szőrös.
M: - Mi van, Csubika?
Én: - Remélem, nem zavar titeket, ha ideteszem a cuccom. De ha zavar, akkor is ideteszem.
M: - Tőlem meztelenül is lehetsz, az se érdekel.
M: - Mit kérsz inni?
Én: - Te azzal ne foglalkozz. Menj fürdeni.
M: - Szebi, adjál már neki egy poharat.
Én: - Én ki tudom szolgálni magam, Matyi, ha éhes vagyok, be fogok nyúlni a hűtőbe, és ki fogom venni, amit meg akarok enni.
M: - Jó. Van túrórudi is.
M: - Szebi mondta, hogy te hajnalban itt bolyongani fogsz. Meg fogod találni a vécét?
M: - Fáj a kezetek?
Ő: - Attól a hülye golyótól? Persze.
M: - Hallod, nekem kurvára fáj.
Ő: - Holnap bemegyünk a Sanyihoz, és megmondjuk neki, hogy nem tudunk dolgozni. Sajnos a bowlingozás közben lesérültünk.
Én: - Mit össze tudtok nyávogni! Nekem egyszer beleszorult az ujjam, majdnem utánaestem, mégse fáj a kezem.
M: - Hát mert neked ilyen tömpe virsli törpeujjaid vannak.
Én: - Most melyik a három közül?
M: - Ilyen pálcika!
Én: felveszem Szebi egyik alsógatyáját, aminek van ilyen... nem tudom mi az, így fel van osztva :D. Szóval az a tapadós bokszer. Meghúzgálom azt a részt, ami igazán üresnek látszik. - Fütyit kell növesztenem.
M: - Figyelj, én leszarom, hogy mit növesztesz, mondtam már, itt azt csinálsz, amit akarsz. Senki nem fog rád szólni.
Köszönjük.
Ja, még amikor Matyi elaludt, mi meg álomra hajtottuk a fejünket Szebivel, valamiért olyan röhögőgörcs jött rám, hogy majdnem megfulladtam, és persze ez csak fokozódott a környező tényezők miatt.
Ő: - Na, most te alszol kívül?
Én: - Igen.
Ő: - De mindig te szoktál belül.
Én: - Nem baj, de most többet fogok kijárni vécére (mert női problémáim vannak, úgyhogy jó időpontot választottam az idegen házban alvásra, ahol a kuka a lakás másik végén van, mint a vécé), és nem akarok mindig keresztülmászni se rajtad, se a Matyin.
(nem hárman aludtunk egy ágyban, csak ha hátrafelé akartam volna menni, akkor meg abba az ágyba ütköztem volna, ahol Matyi aludt)
Ő: - Ja, jó. (bemászik)
Én. - De ne így másszál már, mint valami medve! (röhögőgörcsöt kapott)
Ő: röhög. - Hát most hogy másszak?
Én: - Sehogy, feküdj le simán. ... SIMÁN, HÁHÁHÁ! Nem tudsz simán feküdni, mert akkor laposnak kéne lenned!
Ő: röhög - Úristen, bazmeg.
Én: kicsit abbahagyom a röhögést.
Ő: - Hallod, én megfagyok.
Én: - És most mit csináljak?
Ő: - Odaadhatnád a hálózsákomat. (vett egy boss orange parfümöt - aminek megnéztem az összetevőt, és természetesen nincs benne narancs -, és adtak hozzá neki egy hálózsákot, ami poliészter, és van hozzá egy ilyen henger alakú válltáska szerű bőrtok, ami nagyon jól néz ki, mert barna, narancssárga varrással) Az belül polieszter.
Én: - POLIESZTER! Poli Eszter, hahaha!
Ő: - Jó, poliészter, de most már kérem.
Én: majdnem megfulladok, és ő is elkezd röhögni. Odaadom neki a hálózsákot.
Ő: belebújik.
Én: - Mint valami szemeteszsák.
Ő: röhög. - Tudod, mi a szemeteszsák!
M: alvás közben elkezd szipogni.
Én: - Ó, azért nem ennyire megható, hogy sírni kezdj, Matyeszka.
Én, Ő: belefúrjuk a fejünket a párnába, és azonnal meghalunk nevetőgörcsben.
Reggel három tálcán két-két szendvics várt minket, mert Matyi anyukája a másik szobában lakik, éjszakás, és amikor hazajött, csinált nekünk szendvicseket, valamikor nyolc körül, de ezt egyikünk sem vette észre.
Én: - Matyika. Van szendvics.
M: félig alszik. - Mi a fasz van?
Én: - Szendvics.
M: - Na jó'van, hagyjál békén. (alszik)
M: már a kocsiban, útban hozzánk. - De azokat a szendvicseket anyám csinálta?
Én: - Igen.
M: - Ja? ...Én egyébként én azt hittem, hogy te csináltad.
Én: - Én meg azt hittem, hogy te.
Ő: - Na, arra várhatsz.
M: - Az biztos. Előbb esik ki a szemed az éhségtől, minthogy nekem ilyesmi eszembe jusson.
Isten nyugosztalja a szegény kicsi hörcsögömet, aki ma húnyt el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése