Azon gondolkodám, hogy most már igazán találhatnék valami jó zenét, ami megihlet a Boniface-hez. Egyébként minden rendben, csak ma már megint egyszerűen annyira szerencsétlen voltam, hogy az igazán hihetetlen. Először is Szebiéknél valami alkatrészt vertem le, ami a mosogépre volt téve, aztán meg, amikor fürdés után suhintottam egyet a törölközővel (mert nagyon büdösnek éreztem magam és nagyon melegem volt), mindent levertem egy polcról. Szerencsére semminek nem történt baja. Ezután sima hetes busszal indultam neki Laurához, mert azt hittem, hogy már rengetegszer mentem azzal hozzá, de nem, mert az nem is áll meg a Bártfai utcánál, csak Kelenföldön, és akkor kimentem vele a végállomásig, majd mikor rádöbbentem baklövésemre, elkeseredetten felhívtam Szebit, hogy most akkor mitévő legyek, ő pedig megerősített abban, amit magamtól is tettem volna. Ezzel kábé háromnegyed órával hosszabbítottam meg az utazást saját magam számára, pedig egyébként is vagy fél, vagy háromnegyed óra szokott lenni. És mielőtt hazajöttem volna, beszálltam a liftbe, amiben egy olyan szerencsétlen ember utazott, aki nem kerülhette el a találkozást velem eme derűs napon, és sikeresen meg is nyomtam a földszint helyett az egyes gombot, majd mikor átfutott az agyamon, hogy ezt vajon miért tehettem, közöltem vele, hogy "jaj de hülye vagyok, én is a földszintre megyek", mielőtt még azt hinné, hülye vagyok, mert nem szállok ki az elsőn. Aaaaaaaaa.
Ó, ma egy kedves öreg zsidó bácsi tartott nekünk az iskolánkban előadást a vallásról, de ennek fogalmam sincs, mi értelme volt, majd utána az igazgató úr még fenyegetően meg is jegyezte, hogy egy evangélikus és katolikus püspököt (?! esetleg papot, nem?) is el fogja hívni előadást tartani. De mire föl, mi ez, valami felekezeti iskola? Úgy látszik, azt csinálunk belőle, ha már mást nem sikerült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése