Jaj, istenem, kiszabadultak azok a szörnyű gusztustalan szomszéduk a húsz méter magasan fekvő teraszukra, ahonnan éppen belátnának a mi kertünkbe, és be is láttak, amíg nem voltak ezek a nagy fenyőink, és most egész délután meg este az ordibálásukat, a káromkodásukat, és az undorító, csulázással gazdagított köhögésüket hallgathatom.
Egyébként attól függetlenül, hogy egy bejegyzéssel ezelőtt konkrétan leírtam, hogy mik a terveim az írásaimmal, most nem a Boniface-t folytatom, hanem az Ayden 2-t javítom, de legalább csinálok valamit. Csak azt nem értem, hogy néha annyira szépen fogalmaztam benne, néha meg úgy kezdem valakinek a megszólalásás, hogy "- Mondjuk, azt nem hinném...", hogy lehet ilyet írni?!
Most nagyon megrettentem, hogy eltűnt az agybedugós fülesem egyik fele, de megtaláltam napszemüvegtokom alatt, azonban nagyon félek, hogy örökre eltűnik, úgyhogy meg kell keresnem a nagyobbakat, amik ugyan nem férnek be olyan kényelmesen a fülembe, de legalább agybedugós, és nem esik ki, meg nem fájdul meg tőle a fülem. Mert most elkeseredésemben kipróbáltam azt a hagyományos fülest, amit egyébként az ipodhoz adtak, és két perc alatt megfájdult tőle a fülem. Hiába, túl kicsi a hallószervem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése