Megint álmodtam. Fogalmam sincs, miért, de egész éjszaka olyan zaklatott voltam és rosszul aludtam, mintha egy autóbalesetnek estem volna áldozatául, és a kórházban próbáltam volna pihenni. Igaz, hogy Fábián benn aludt velem a szobámban, és valamiért folyamatosan attól rettegtem, hogy a nyávogására ébredek, és ki kell engednem. (Nem értem, miért volt ez éjszaka olyan ijesztő a számomra, mert többször előfordult már ilyesmi, és végül nem is ébredtem a nyávogására, mivel egész végig valami szaros félálomban fetrengtem, és még azt is hallottam, amikor lehuppan a fotelről, és odacammog az ajtóhoz. Úgyhogy felkeltem, kiengedtem, és elmentem pisilni.)
Na mindegy. Szerintem az is nagyon megzavart, hogy Szebi azt mondta, majd hív, én meg mondtam neki, hogyha hazaér a munkából és nagyon fáradt lesz, akkor nem muszáj, és attól is egész éjjel rettegtem, hogy megszólal majd a telefonom, pedig ez sem lett volna egyedi eset, mert én minden este lefekszem tízkor, tizenegykor vagy éjfélkor, ő meg éjféltájban vagy egy körül szokott hívni, amikor hazaér, hogy mit dolgozott, meg hogy jóéjt kívánjon. És ez nem szokott egy csöppet sem megrendíteni, sőt, nem is kapok szívinfarktust, amikor körülbelül az agyamban csörög a telefon a legmélyebb álmomban.
De az a lényeg, hogy egy nagyon furcsát álmodtam, mert a mostani osztálytermünkben álltam, de csak két ember volt ott velem, az egyik mostani osztálytársam, Gergő, meg egy általános iskolai osztálytársam, Peti. És mindketten a hátam mögött ültek, és nagyon vicceseket mondtak nekem, aztán azt mondták, hogy most jó lenne, ha nem néznék hátra, de én hátranéztem, és akkor Peti egy olyan kutyává változott, mint egy kuvasz vagy komondor vagy micsoda, de közben meg agárfeje volt. Szóval egy hosszú fehérszőrű agár lett, és rám ugrott, én meg a földrelöktem, és ráültem, hogy ne tudjon megharapni. De nagyon durva volt, mert a Peti hangján ordított a kutya. Szóval nem morgott meg ugatott. És akkor csöndben maradt, én meg elengedtem, mert nem akartam bántani, de amikor felállt, akkor megint ordítani kezdett, úgyhogy megint a földre löktem. Gergő igazán nyugodtan figyelte ültében az eseményeket, de itt azt mondta, hogy "szét kell feszíteni az állkapcsát", úgy össze-vissza mutogatva, ahogy beszéd közben szokott. Én meg szétfeszítettem a kutya állkapcsát, de ahogy feszegettem, eltűnt az egész kutya, és a kitátott szája helyén egy nagy tavikagyló volt a kezemben, amit feszegettem szét, és üres volt, de attól függetlenül még mindig Peti hangján ordított. Aztán kettétörött a kagyló, és én tudtam, hogy eltörtem a kutya állkapcsát, és megöltem, mert elhallgatott. És amikor felkeltem, nagyon kellemesen fürödtem a nyálamban, a taknyomban, és a könnyeimben.
:D
Milyen kedves kis álom.
Viszont még mindig tegnap este írtam egy ötversszakos verset, vagy azt is mondhatnám, hogy öt verset, mert egyiknek sincs semmi köze a másikhoz, de most mindjárt lehozom a naplómat, és leírom mindet a verses dokumentumomba.
Viszhall. És mikor jön már haza a Laura, mert szombaton itt alhatna!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése