Itt járt a Laurám.
L: képeket néz magáról. - Mér' a homlokomból nő ki az orr?
L: - Mér' van ilyen totemoszlop fejem?
Én: - Mi az a jó pulóver rajtad?
L: - Aszongya, hogy áj láv London.
Én: a gép elé szeretnék kerülni. - Menj innen. Most én jövök ide. De te... te a széket cseréljünk.
L: szeretne megnézni egy videót.
Én. - De most nem fogja betölteni. Előbb menj fel a faszbukra. ... De addig állítsd le.
L: - Ja?
Én: - A technika vívmányai.
Meghallgatjuk Adam Lambert valamelyik számának a studióváltozatát.
L: - Úgy néz ki, mint egy HÁSZKIKUTYA.
Én. - Nem, mert úgy néz ki, mint egy rubikkocka.
Én: - De miért nem kiált ilyeneket, hogy ÁÚ, meg ilyeneket?
L: - Mer' inkább ugatott egyet.
Én: - Ezt a számot különben sem tudja elénekelni, de ebben a verzióban még azt az egy sort is elbaszta, amit élőben szeretek.
L: - Macskaerő, macskakarom, mért van megint (rábök a lábán egy sebre) ... láb a falon?
Én: - Na jó. Laura! Kiadom a feladatodat.
L: - Nem kell.
Én: - Nem akartam lenyúlni egyébként.
L: - Tudom, hogy le akartad nyúlni, most (szemügyre veszi a felemásszürke zoknijait) ... hiába szabadkozol, PERSZE HOGY NEM SIKERÜLT UGYANOLYAN SZÍNŰ ZOKNIT KIVÁLASZTANOM!
L: tíz perce beszél hozzám.
Én: valami mással vagyok elfoglalva, ezért nem válaszolok.
L: - Akkor utálj.
Én: megszemlélem a párna-választékot. - Mit kérsz?
L: - Sültkrumplit.
Én: - Nem úgy kell feküdni, a másik oldalon van a fejed.
L: - Akkor majd lábszexelünk, AHH!
Én: - Még jó, hogy nem látszik ki a nagymamabugyim.
L: - Miért nagymama? Én háromszor nagyobbat hordok.
Én: - Hát mert te egy nagymama vagy.
L: - Tudom. Ne sértegess.
Én: - És értetted, amit az angolok beszélnek?
L: - Ühüm.
Én: - Mert én hardly ever értem, amit a Daniel mond. (csak sokkal viccesebb volt, mert úgy mondtam, hogy hárdli ever)
Különben eszembejutott még valami a Matyinál alvás kapcsán, amit el is meséltem Laurának.
Én: - De annyira dekoncentráltak voltak reggel, hogy azt nem akartam elhinni. Mondta a Szebi a Matyinak, hogy ő éjszaka fázott, én pedig mondtam, hogy azért, mert végig azzal volt elfoglalva, hogy én fázom-e. Mert ő háttal feküdt nekem, én hátulról átöleltem, és mindig hátranyúlt, és a hátamat tapogatta, hogy van-e rajtam elég takaró, ha meg nem volt, akkor betakart engem az egésszel, ő meg ott didergett.
L: - De aranyos!
Én: - És akkor a Matyi mondta, hogy vagy csak a popódat kereste, én meg mondtam, hogy nem hiszem, erre a Szebi: mit nem hiszel? Mondom, hát a Matyi mondta, hogy biztos a popómat kerested, én meg erre mondtam, hogy nem hiszem. Erre a Matyi megkérdezi: mit kerestél? Mondom hagyjuk.
Köszönjük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése