(ezt a számot utáltam Katy Perrytől, de valamiért mostanában folyamatosan ezt hallgatom, és már nagyon tetszik)
Nos, történt, hogy tegnap nem tudtam blogolni, mert valami google fiók-ellenőrzést akart csináltatni velem, amihez is nem küldték el a linket a freemailemre tegnap, úgyhogy most anya segítségét kértem, de ma már természetesen ott volt a kis beérkezett leveleim között, és így aztán sikerült is ide betörnöm a saját kis helyemre.
Tűnödöm. Méghozzá azon, hogy vajon ha már az írás képessége is kivész belőlem, akkor ugyan mihez lesz tehetségem? Szerintem leginkább az a probléma, hogy hiába is van ötletem meg ihletem, valamiért nem merem elkezdeni írni, mert félek, hogy valami igazán szar jön majd ki belőle, vagy nem tudom folytatni és soha nem fejezem be. Most például az Ayden második részét olvasom vissza, aminek az első oldalai förtelmesek, mert valamiért úgy fogalmaztam, mint egy nagymama, de aztán, ahol most tartok, a 10. oldal körül már kezd egészen jó lenni, és rájöttem, hogy az a hiányérzet a volt szereplőim után az Ayden miatt is kínoz, mert ennek is annyira imádom az összes karakterét! És most valamelyik nap olvastuk a suliban (illetve nem valamelyik nap, hanem inkább két hónapja) Heinrich Heinétől a Loreleit, és olyan jó ihletet kaptam az Aydenhez, hogy beleírok egy Loreley nevű sellőt, akivel kapcsolatban különös fordulatok lesznek a műben, hogy az csak na. De akkor most át kéne javítanom az egész elejét, hogy normális legyen valamelyest, a másik meg az, hogy amikor befejeztem, akkor éppen tettem bele vagy 10 új szereplőt, na jó, nem, csak kábé... hatot? Mindegy, és most akkor hogy nézne ki, ha lenne benne még egy új fontos szereplő? Vagy a harmadik részében lesz az. Mert egyébként ezt az Aydent trilógiának akarom írni, az első része már kész van, a másodiknak is mondjuk a harmada, és most mindkettőt át kéne olvasnom meg javítanom, és aztán befejezni a másodikat, meg megírni a harmadikat.
Szóval, ez itt a tervem: (kábé az elkövetkezendő három évre, de nagyon nem lennék elégedett magammal, ha ennyit bírnék csinálni három év alatt)
- befejezem a Boniface-t
- befejezem az Anne Hoopert
- újraolvasom, kijavítom, befejezem az Ayden első két részét, és azzal a lendülettel meg is írom a harmadikat
- befejezem a Címtelen történet újraírását, ami jelenleg kemény 6 oldal már vagy egy éve, úgyhogy igen jól haladok vele (lehet, hogy csak ezután kezdek bele az Ayden háromba)
Egyébként örülök, hogy nem vagyok annyira leleményes és fantáziadús, hogy az összes regényemnek a főszereplő nevét adjam címűl. Végülis négyből csak hárommal fordult elő.
IHLETŐ ZENÉT!
Ó, már kishíján el is feledtem, miféléket akartam írni, amint ezekkel mind kész lettem volna. Azért persze még itt vannak a fejemben a kis jegyzetek hozzájuk, de ha mindezzel kész vagyok, akkor minden bizonnyal elkezdem a Selidás könyvemet. Haha!
A Quija táblához fogalmam sincs, hogy hozzányúlok-e még valaha életemben, de ha minden művemmel készen vagyok, amit ott fentebb leírtam, akkor szerintem inkább vagy a Gyermekláncfűbe, vagy a skizofrénesbe kezdek bele, és nem a quija táblával fogok foglalkozni, mert az úgy idegesít, ahogy van. Lehet, hogy majd elküldöm Laurának vagy Lellének, amelyiküknek van ideje és kedve elolvasni, és megkérem őket, írják le, hogy nagyon gagyi horror-e, amit előttem már negyvenezren megfilmesítettek/megírtak, vagy folytatható.
Visszhall.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése